Gyulai Kolbász, Pálinka, és mások...: Gyulai Kolbász Színház

A beharangozó.

Nem az volt a kérdés, hogy is kezdjem, hanem hol is kezdjem. Blogoldalaim tematikusak, és úgy érzem a legutóbbi élmény ide kívánkozik, lokálpatrióta oldalamra.
Jól éreztem magam! Bocs! Jól éreztük magunkat! Alig voltunk többen egy tucatnál, és nem is az a cél, hogy népünnepélyt csináljanak a szervezők az eseményből.
Három Pasi! Egy mesterszakács, egy ceremóniamester, és egy hentesmester, ötletgazda. Ők azok, akik kitaláltak valamit, amit mostantól Gyulai Kolbász Színháznak hívnak. Hangulatos vacsora, a világhírű gyulai kolbász köré celebrálva, sok humorral, finom kolbászos ételekkel, egy kis kolbásztörténelemmel, pálinkával, borral, vagy azzal, amit éppen inni szeretnél. Szabad fogyasztással, (direkt nem írtam azt, hogy svédasztal, mert semmi köze a rendezvény stílusának hozzá) és a maradék, szigorúan elcsomagolva, hazavihető. Biztosan fogsz is hazavinni a kajákból, ezt tapasztalatból mondom!
Mikor megérkeztünk, már vártak. Pálinkával, pogácsával, csupa olyan dologgal, amivel a vendégeket illendő fogadni. Nem szokványos módon, hanem Korondról beszerzett spéci pipácskákból szürcsölhettük a pálinkát, kétfélét.

A pálinkát, ezekből a pipákból szürcsöltük.

Gyarló emberhez méltóan, mindkettőt megkóstoltam, természetesen módjával. Szilvát, és áfonyát mustrálhattam. Ütőset, finomat. Nem kutattam az eredetét, de az áfonya Székelyudvarhely környékéről, míg a szilva, a híres szatmári tájról származik. Így máris nemzetközi a rendezvény, de tudom, már volt bemutató a romániai magyarlakta területeken is. Ott is szívesen fogadták a csapatot. Egyébként a társulat is nemzetközi gyökerekkel rendelkezik, hiszen Román, Szlovák, és Német felmenői vannak a fiúknak.
A pogácsa, a legtermészetesebb módon, kolbászos, túrós pogácsa volt, szinte forrón. Készültek ránk!
A gyülekező, nem tart sokáig, mert kérik a pontosságot. Innen nem illik elkésni, már csak az ételek tálalása miatt sem.

Gyulai kolbászos, túrós pogácsa egyenesen a lerből.

Vendégváró disznóságok.

Asztalhoz ülünk, ahol ki van készítve az előétel. Mi más lehetne, mint válogatott disznóságok. Füstölt házikolbász, pácolt füstölt sonka, abált császárszalonna, és tepertőkrém. Friss fehér, és pirítós kenyérrel. Melyikhez, mi illik. Ha kitették, meg kell enni. A kenyérrel óvatosan bántam, mert sejtettem, hogy ma este merényletre készülnek a gyomrom ellen.
Alig pusztítottam el a kitett finomságokat, jött a forró leves. Mert a levest, forrón illik tálalni. Rosztyóka levest szöpörtyölhettünk, jókedvvel, bőséggel. Ebből is óvatosan tálaltam magamnak, mert ismerve a gazdák gasztronómiai készségeit, tudtam, nem érik be ennyivel, hanem további terrortámadások áldozatai leszünk.

Brindás Papa rosztyóka levese, szöpörtyülésre.

Jól gondolkodtam. A leves sem volt semmi, mert pikáns krumplilevest kaptunk gyulai kolbásszal, csurgatott tojással. Brindás János mesterszakács kitalációja, és hamarosan én is el fogom készíteni. Azt már a Kedvenc Kajáinkról szóló oldalamon fogom közhírré tenni, nem is oly sokára. Azóta ez is megtörtént, és itt elolvashatod a rosztyókaleves receptjét. A sors fintora az, hogy aznap kétszer ettem krumplilevest, de nem bántam meg. Az ebédre fogyasztott sima, rántott krumplilevesnél, érthetően, sokkal tartalmasabb volt a Brindás Papa által készített, és így is van rendjén egy kolbász színházban, ahol ugye majd minden a kolbász körül forog.

Ezt a bulit, nem lehetett csak a gasztronómia oldaláról megközelíteni, viszont nem tudtam levetkőzni kíváncsiságomat. Nem tolakodóan, de illően érdeklődtem az ételekről, a már bevált elemző módszeremmel. Többször tapasztaltam már, ha nem úgy közeledek egy ételgazda felé, hogy én a receptre vagyok kíváncsi, hanem felsorolom, én minek éreztem az ízét az ételben, sokkal szívesebben nyílnak meg a szigorúan őrzött titkok kapui is. Ebben az esetben erről szó nem volt, mert a "műsorban" részletesen ismertették az ételeket, de apróságokra mégis magamnak kellett rájönnöm.
Már az elején volt egy kis játék is. Egy szerencsés nyertes receptje alapján, Hajduk Zoltán elkészített néhány percen belül egy kolbászt, amit a jelenlévők a többi négyfélével együtt meg is kóstolhattak. Jöttek a kolbászkák, szépen sorban, közben egy kis kolbásztörténelmet hallgathattunk. Érdemes volt figyelni, mert hamarosan új játék következett, de egyenlőre maradjunk a kolbászoknál.

Árpád - kori, reneszánsz, tótkomlósi receptúra alapján készített, és mai gyulai kolbászok,
hagymás tört krumplival, párolt káposztával.

A kolbász története, az ókorra nyúlik vissza, és a gazdák is igyekeztek rekonstruálni az ízeket. Kaptunk Honfoglalás - kori, Mátyás Király korabeli, a gyulai kolbász elődjének számító, a XX. sz. fordulójáról származó receptúra alapján, és a jelenleg gyártott gyulai módon készült házikolbászt kóstolóba. Hagymás tört krumplival, párolt káposztával. Plusz még a nyertes receptje alapján készített friss sütésből is. Na ez már betett volna, de nem csak nekem. Mivel mindenki csak csipegetett, rögtön megnyugtattak bennünket, a maradék el lesz csomagolva, és semmi nem vész kárba. Én az imént falatoztam még a maradékból, de nem tudtam elpusztítani az egészet. Legalább frissülnek az élmények, felidézem az ízeket.

A kínálat kiegészült a nyertes vendég receptje
alapján készített finomsággal.

Nézzük sorban a kolbikat, balról - jobbra. Az Árpád - kori kolbász csomborral, (borsikafű) készült. Különleges ízét megéreztem, és rögtön szereztem egy jó pontot a kolbász készítőjénél. Szeretem a csombort, de kolbászba még nem próbáltam. A nevéből is kitűnik (borsikafű), hogy erőteljes íze van, erdélyi alapfűszer a lestyán mellett. Káposztás, babos ételek velejárója, és kitűnő élettani hatásai vannak, mert csökkenti a puffadást.
Jöhet a következő! Tudomásul kell vennünk, hogy a jelenlegi kolbász alapfűszerét a paprikát, csak Kolumbusz hozta Amerikából, így előtte nem használhatták ízesítésre, színezésre. Később is sokáig dísznövényként ismerték, csak a XVIII. századtól használták széles körben. A reneszánsz kolbász sem tartalmazhatott tehát paprikát, de tartalmazott mézet, fokhagymát, kevés borsot. Ezeket az ízeket is sikerült analizálnom.

Mivel tényleg csak falatoztam, mellé jófajta sillert ittam, a következő kolbász vegyelemzése sem volt nehéz. Ez hasonlított legjobban ahhoz a házikolbászhoz, amit éveken keresztül családommal, és olykor baráti társaságban készítettünk (készítünk) Most receptet is fogtok kapni a dőlt betűs részben.
10 kiló darált sertéshúshoz, melynek 40%-a szalonna, 22 deka só, 22 deka őrölt pirospaprika (édes, és csípős ízlés szerint) 1 fej fokhagyma darálva, vagy szétnyomva, köménymag egészben, kb. 1 dekányi, bors ízlés szerint.
Ez az általunk gyúrt kolbász receptje, amiről több információt nem oszthatok meg, de ez alapján finomat tudtok készíteni. Borsot is lehet tenni hozzá ízlés szerint. A fokhagymát a húsra kenni, többször átgyúrni. Ez a lényeg.
A gyulai, és az ugyancsak híres csabai kolbász közti különbség is abban van, hogy az egyikben egész, a másikban őrölt kömény van. Nem ez az egyetlen különbség, de ez lényeges.

Saját konyhánkban készített disznóságok.
Nálunk is szívesen látott vendég a disznótoros.

Nekem ez az évszázados, Tót alapokon álló keverék ízlett legjobban! A tányéron volt még, a jelenlegi gyulai receptúra alapján készült házikolbász, de nem tévesztendő össze a füstölt gyulai szárazkolbásszal. Egészen más frissen sütve, mint füstölve, érlelve. Értelemszerűen, ez hasonlított legjobban a henteseknél kapható sütőkolbászokra. Ami miatt nekem mégis az előző ízlett jobban, hogy az sokkal szaftosabb volt. Ez utóbbi inkább szárazabb, sütve is. Az előző csípősebb is volt, de ne kavarjuk bele a saját ízlésvilágomat. Az egy Szlovák alapokon álló tótkomlósi receptúra eredménye volt. Közben megérkezett a ráadásként, a nyertes receptje által készített kolbászka is, ami alig tért el ízében az előző kettőtől. Hiába, ezek már mind a mai ízlésünk szerint készültek.

Az ötletgazda, Hajduk Zoltán.
A receptek őrzője, a kolbászok keverője.

És tényleg! Az évszázadok alatt, annyit változtak az ételeink fűszerei, sokszor méltatlanul elfelejtve a régi korokét, hogy már ezeket szoktuk meg. Mesterszakácsunkkal elbeszélgetve, örömmel állapítottuk meg, hogy egyre több régi fűszert használunk. Nem szabad viszont átesni a ló másik oldalára! Ősi fűszereink nagy része igen erőteljes ízű, így csak óvatosan adagoljuk. Minden ételnek, vannak hozzá illő fűszerei. A sültek mellé a rozmaring, kakukkfű, szárnyasokhoz a majoránna, káposztás, babos ételekbe a csombor, (borsikafű) levesbe a tárkony, petrezselyem, a kapor pedig szinte mindenbe. A globalizáció folytán, megismerkedtünk más tájak alapfűszereivel is, azokat is beilleszthetjük saját konyhánkban készített ételeinkbe. Ismertté vált nálunk is a mediterrán bazsalikom, oregánó, a keleti kurkuma, gyömbér, és az Amerikából érkezett chili.
Furcsa, de tőlünk nyugatabbra is újra divat lett főzni. Már generációk nőttek fel gyorskajákon, zacskós, csomagolt, mikrózható, ételgyárakból kikerülő szörnyűségeken. Ezért örülök, mikor látom, a körömben lévő fiatalok, érdeklődnek a felhalmozott gasztronómiai tudás, tapasztalat iránt, és nem szégyellik kezükbe venni a fakanalat. Bár ez a rendezvény nem erről szól, hiszen az ételek kóstolása mellett a felhőtlen szórakozás volt a sokadik alapelv, úgy érzem, ezzel lehetne növelni a színvonalát a kolbász színháznak. Mivel véleményemet kérték, elmondom: lehet, hogy érdemes lenne bevonni a közönséget is, valamilyen étel elkészítésébe, esetleg kolbászgyúrásba, töltésbe. Ha nem is fogyasztanák el helyben, haza lehetne vinni, megsütve eldicsekedni vele: Ezt én csináltam Gyulán. A kolbászra ragasztott címke tanúsítaná is.

Észrevétlenül áttértem az egész esemény lényegére. A kolbász színház elsődleges célja, hogy a Gyulán üdülő vendégek megismerjék a gyulai ízeket, ha már itt járnak, részesüljenek egy kis kolbásztörténelemből, egészséges, finom ételeket egyenek, barátokat szerezzenek, egyszóval érezzék jól magukat GYULÁN!
Hunyadvári Jóska barátom, ceremóniamesterként, mindent meg is tesz ezért. Nincs nehéz dolga, mert több évtizedes közszereplői múltja van. Nincs gyulai rendezvény nélküle, és többszörös díjazott vőfélyként gyakorlata van a rendezvények levezénylésében, a könnyed szórakoztatásban. Itt sem úszták meg a résztvevők játék nélkül. Nekem, (nekünk) könnyebb dolgunk volt, mert lokálpatriótaként, ismerem valamennyire szülővárosom, kolbászunk történetét. Mégis jutottam új információkhoz is, aminek őszintén örülök.
Már a beharangozó szórólap is felhívja a figyelmet, itt bizony felnőtt tartalom lesz a szórakoztatásban is.

Vendéglátóink körében.

A pálinka, kitűnő oldószer. Gyorsan megoldja az ember nyelvét, és időnként előkerülnek pikáns, erotikus témák is, természetesen még mindig a kolbász köré gyúrva.
Minden témakör, új jelmez. Lehet dolga az Asszonynak, mert Jóska barátom ötször öltözött az este, és ezeket a ruhaneműket ugye tisztán kell tartani. Köszönet érte! Megismerhettük barátomat vőfélyként, szakácsként (a bor lovagrendi ruháját ezúttal nem hozta, pedig az is van néki) reverendát öltött, és megtudhattuk, a reverenda alatt nem csak pálinkát hord.
Teri néniként, Rhoda Scott egykori gúnyájában is láthattuk, amint megpróbált bennünket a végén kisöpörni. Nehéz dolga volt, mert nagyon jól éreztük magunkat.

A desszert is kolbászból van.

Ha azt hinnétek, itt végeztünk is a kolbásszal, nagyot tévedtek! Valami még hiányzik a Careme által bevezetett arany hármasból. Napóleon egykori cukrásza alkalmazta először az előétel, főétel, desszert hármas egységét. Tehát jön a desszert. Mit gondoltok, miből van? Természetesen, ez is kolbász. Ánizsos, fahéjas, fehér kolbász, szilvás édes mártással. Méltó koronája az étkezésnek. Rögtön adott ötletet, és hamarosan saját étlapomra is felkerül valami hasonló. Felét, ennek is hazahoztam, mert ha beburkoltam volna, valószínű egyenesen a belgyógyászaton ébredek.

Örülök fiúk, hogy ott lehettünk Párommal. Örülök, mert finomakat ettünk, betekintést nyertünk a gyulai kolbász történetébe, elkészítésébe, kitűnő, már elfelejtett ízekkel ismerkedtünk meg, a finomságok mellett jókat ittunk, és szórakoztunk. Szórakoztunk felhőtlenül, baráti társaságban.
Külön dicséret illeti az ötletgazdát, Hajduk Zoltán hentesmestert, a Gyulai Hagyományőrző Hentesek csapatának oszlopos tagját. Eddig is mindent megtett a gyulai népszerűsítéséért, és bár az utóbbi időben többször viharfelhők gyülekeztek kolbászunk, és annak jövője felett, neki, és a hozzá hasonló elhivatott mesterembereknek köszönhetően, úgy tűnik megmarad ez a világszerte ismert termék.
Ők, és a hozzá hasonlók, mindent megtesznek érte. A szakma, és a kolbász szeretete hozta létre a színházat is, ami szívből remélem, több évadot fog megélni!
Sok sikert fiúk!